Hol él: A pozsgás növény sivatagos, félsivatagos területeken honos, egyébként kertek dísznövényeként is ismert és kedvelt.

Küllemi leírás: A növény szára csekély, vagy egyáltalán nincsen, 60-100 cm magasra nő meg, levelei igen jellegzetesek. A levelek húsosak, vastagok, zöld, szürkészöld színűek, elülső és háti felszínükön apró fehér foltokkal. A levélszél jellemzően fogazott. A virágok nyáron jelennek meg, felállóak, sárgás 2-3 cm-es pártával. A növény gombával él együtt (mikorrhiza), így a talajból több ásványi anyagot tud hasznosítani.

Milyen drog* készül belőle: levelei kerülnek hasznosításra, gélszerű anyagát vonják ki, dolgozzák fel.

Mit tartalmaz: többféle mannán-származékot, antrakinon-glikozidákat, antront, lektineket.

Mire alkalmazható a gyógyászatban?
Helyi alkalmazásban: széleskörűen, elsősorban sebek és égési sérülések kezelésére (gélek, krémek formájában), valamint nemi szervi herpes és pszoriázis kezelesére is kipróbálták már. Bőrfertőzések, ciszták, és a tinea nevű bőrgomba kezelésére is alkalmazható.
Belsőleg: ezzel jóval óvatosabb a gyakorlat: diabéteszben, magasabb koleszterin- és lipidszint esetén, valamint colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) esetében ajánlható. Itt hiányoznak még a pontosan tervezett kontrollált klinikai vizsgálatok.

Még mire alkalmazható? A kozmetikai- és szépségiparban kiterjedt az alkalmazása, nedvesítő, hidratáló, bőrirritációt gátló hatása miatt, valamint megfázás, szénanátha esetén az orrnyálkahártyát helyreállítja. Védi a bőrt a kiszáradástól, kirepedezéstől, érdekes módon a zsíros bőrt is óvja – véd a fokozott faggyú- zsírtermelés ellen.